nem látszik rajtad
Mindig is kerestem az önkifejezés útjait, mivel szeretném önmagamat jobban megismerni. Ez annak tükrében, hogy mentális betegséggel kell együtt élnem, nem is olyan egyszerű. Betegségem szorongásalapú, kényszerbetegségem van. Nap mint nap küzdök a saját elmémmel, a gondolataimmal, forgatókönyveket gyártok, kognitív torzítok. Minden sejtem zsizseg, az érzékelésem torzul. Sokszor mondják, akik ismernek: de hát nem is látszik rajtad! A világon még mindig számos stigma tapad a mentális betegségekhez. Most a világjárvány idején a létbizonytalanság hatására talán még az is átélt szorongást, aki alaphelyzetben könnyebben veszi az akadályokat.
A projektem során egy maszkot hoztam létre, mely nem elrejt, hanem felfedi, mi zajlik a felszín alatt. Ez a maszk megmutatja, hogyan esem szét belül pixeleimre, amikor szorongok. A felület negatív rései azok a traumák, szorongató élethelyzetek, melyek minket érnek életünk során. Ezek sosem múlnak el nyomtalanul.
A struktúra hordozóanyaga kombucha bőr. A bőrszerű, áttetsző, tenyészthető matéria élő anyag, én hozom létre. A folyamat része vagyok, én teremtem meg a fejlődéséhez szükséges közeget, akár a saját szorongásaimét. A maszkkal az arcom különböző stációkban történő torzításait valósítom meg, mintegy a lezajló lelki folyamatok szimbólumaként. A szinte bőrszerű sík felülettől eljutok a struktúra által összerántott, kiszáradt, felismerhetetlenségig torzult állapotig. Azonban ez az állapot nem állandó, az anyag képes újra bőrszerű lenni, „lélegezni”, ahogy én is képes vagyok visszanyerni az érzékelésem, önmagam.
2020, kombucha bőr, fotóemulzió
Budapesti Metropolitan Egyetem Textiltervezés MA diplomamunka
